2017. január 29., vasárnap

Télvíz idején...

Már egy korábbi bejegyzés végén említettem nagy terveket, valamint, hogy mindenről lesz beszámoló, ha eljön az ideje... Hát most eljött az első ilyen beszámoló ideje. 

A madarak fotózásának egyik legjobb módszere a lesből történő fotózás. Ezt eddig legtöbbször mobil lessátrakkal, álcahálókkal oldottam meg. Ezek is nagyon jól alkalmazható, hatékony módszerek. Ezeknél még egy fokkal jobbak a fix lesek, amik a fotózás időszakán kívül is kint maradnak a helyszínen, így jobban hozzászoknak az állatok. Ezek több munkát is igényelnek, ugyanis az ilyen leseknél folyamatosan kell biztosítani a táplálékot, vizet az állatok számára. Amíg egyetemre jártam, nem tudtam volna rendszeresen ezt megtenni, ezért inkább eltettem a többi terv közé ezt a gondolatot. Az egyetem végéhez közeledve azonban újra előkerült az ötlet. Ráadásul pár madarász barátomnak is voltak ilyen irányú terveik, így együtt álltunk neki a lesépítéseknek.

A téli időszakot ragadozómadaras szezonnak is szokták mondani, mivel ilyenkor a legkönnyebb lecsalogatni a ragadozókat a les elé. Ennek az az oka, hogy ilyenkor kevesebb élő prédát találnak, ezért gyakrabban fanyalodnak elhullott állatokra, kint hagyott dögökre. Ezt nem csak a ragadozók használják ki. Hogy megfelelő kondícióban legyenek, a cinegék is lecsipegetik a zsírt a dögökről. Hogy még jobban kedvezzünk az énekesmadaraknak, rendszeresen hordunk napraforgómagot is a les elé, így a ragadozókra való hosszú várakozás sem telik tétlenül. A magokra rendszeresen járnak széncinegék, kék cinegék, barát cinegék, mezei verebek, illetve fácán is. A kirakott húst is több faj fogyasztja: egerészölyvek mellett hollók, dolmányos varjak, szarkák, szajkók látogatják az etetőt. Nem csak a kirakott táplálék, hanem a táplálékra járó madarak is vonzanak másokat. A dolmányos varjakat egy karvaly kergette meg. Az egyik alkonyatkor pedig egy héja ült be a les elé. Fajgazdagság tekintetében nem lehet panasz. 

A les különlegessége a tájolás. Nagyon szeretem az ellenfényt, mert olyan részletek kerülhetnek megvilágításba, amelyek mellett normál fényviszonyok mellett elsiklunk. Úgy alakítottuk ki a lest, hogy az ellenfény domináljon. Ez nehezebb feladatnak bizonyult, mint elsőre gondoltuk... Egy sor olyan problémába ütköztünk, amivel nem számoltunk. De szerencsére eddig mindegyik orvosolhatónak bizonyult. Mindenesetre úgy gondolom az eddigi tapasztalataim alapján, hogy megérte a fáradozást. De száz szónak is egy a vége: beszéljenek inkább a képek...

 Egerészölyv - Buteo buteo

 Csíplek

 Egy kis komolyság

Hótaposó

 Egyensúly

 Egerész portré

Furcsa páros

Röptében

Fagyos kiáltás I.

Fagyos kiáltás II.

Mezei mag zsonglőr

 Széncinege - Parus major

 Kék cinege - Parus caeruleus

Visszapillantó

 Holló az utolsó napsugarakban

 Szarka - Pica pica

 Dolmányos varjú - Corvus cornix

Start

Karvaly - Accipiter nisus

Héja - Accipiter gentilis

Héja - Accipiter gentilis

Berepülés

Nagyon örülök, hogy elindult, és hogy így indult el ez a les. Én elégedett vagyok az első tapasztalatokkal. Bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz és sok élménnyel fogok még itt gazdagodni. Amennyiben így lesz, elhozom Nektek egy következő élménybeszámolóban. 

Üdv. Dávid

2017. január 8., vasárnap

Hello 2017

Ismét elillant egy esztendő... Szinte félelmetes, hogy szalad az idő. Azért érzem így, mert eseményekben, élményekben gazdag évet tudhatok magam mögött. Sokat járhattam az erdőket, mezőket, gyepeket és figyeltem az élővilág mozzanatait. Gyakran távcső lógott a nyakamban a fényképezőgép helyett, de néha szakítottam időt a fotózásra is. Minden esetre nem panaszkodhatok az élmények kapcsán. Az események feldolgozására és itt lévő publikálására azonban nem nagyon jutott időm, sokszor megcsúszva hoztam el Nektek a képeket. Most is ebben a cipőben járok... A beszámoló elején még egy tavaly őszi eseményről hoztam képeket. A Fotóstáboros társasággal szoktunk fotós hétvégéket is tartani, amikor elmegyünk egy hosszú hétvégére, az ország valamely pontjára. A célpont ezúttal az Őrség volt. November elején már reggelente fagyott, egyszer még a hó is esett. De az időnk nagy részében kegyes volt az időjárás hozzánk, és napsütésben is fotózhattunk.
Zuzmó ország

Jégbe fagyva
Repül a bálna
Ha ez az öreg tölgy mesélni tudna...
Őszi erdő I.
Őszi erdő II.
Holdkelte
Az élet tükrében


A tél nagy kihívásokat tartogatott a számomra. Bár nem kapcsolódnak a fotós kalandjaimhoz, de azért elmesélem. December elején részt vettem az egyetem Kari Természettudományos Diákköri Konferenciáján, ahol a füleskuvikos témámmal elhoztam a természetvédelmi szekció első díját. Karácsony előtt pár nappal a szakdolgozatomat is sikeresen megvédtem. A két ünnep között nem dőlhettem hátra a képzeletbeli karosszékemben, ugyanis január 3-án államvizsgáztam. Így két tétel között köszöntött rám az újév. A jó hír azonban, hogy sikeresen vettem ezt az akadályt is, ami a diplomáig vezető út végét jelenti. Így van. Ezután már nem foghatom a tanulásra az elmaradásaimat. :) 


Közben átléptünk 2017-be. Az év nagy hideggel indult, amely sokféle témát biztosít. A les előtt is megindult a mozgás. Az autómon majdnem minden reggel gyönyörű jégvirágok fejlődnek. Dömörkapun is befagyott a vízesés, csak hallom, hogy valami csörgedezik még alatta, kívülről jégpáncél borítja. Én örülök ennek az időnek, ez még az igazi telekre emlékeztet. Már csak a nagy hótakaró hiányzik... 

Széncinkék

 Egerész ellenfényben

Picinyke cinke 

 Jégvirág csokor

Fenyők jégből

 Amikor nem esik a víz

 Január Dömörkapun

 Moha mese

 Hópihe

Jégbe fagyott kétségbeesés

Hát így kezdődött nekem az év, nagy reményekkel várom a folytatást. Nektek boldog, élményekben és szép fényekben gazdag új évet kívánok. :)

Üdv. Dávid


2016. szeptember 25., vasárnap

Röpke nyár

Évszakok közül a nyarat kedvelem a legkevésbé. Még nyár elején lehet sok érdekes témát találni: javában tart a költési- és vegetációs időszak. De utána kicsit lecsendesül minden. Majd a vonulás megkezdésével indul be újra az élet. Ezt a holt időszakot most ki is hagytam, mivel nyáron meg kellett kezdenem a szakmai gyakorlatomat. Ez egyfelől jó hír, mivel ezzel beértem a diploma felé vezető út finish-ébe. De előbb vissza a nyár elejéhez!

Telenként sok nagy bukóval lehet találkozni a Dunán, de egy pár éve találtak átnyaraló példányokat is. Nem csak átnyaralnak ezek a példányok, hanem sikeresen költenek a Dunakanyarban! Idén nekem is sikerült megfigyelnem először a revírjét védő hímet, majd később egy alkonyati órán a családot is.
Nagybukó család (Mergus merganser)
Holdkelte
A nyáron megszokott hatalmas zöld tömegben felüdítő látványt nyújtott a szibériai nőszirom, amely a nedves rétek dekoratív növénye.
Szibériai nőszirom - Iris sibirica
Nőszirom erdőben
Nőszirom csokor
Nőszirom ágyon
Nyár elején végeztem a szakdolgozatomhoz szükséges felméréseket. A szakdolgozatom a füleskuvikok élőhelyválasztásáról szól. Minél többet foglalkozok velük, annál jobban megkedveltem ezeket az apró baglyokat. Hazánk második legkisebb bagoly fajáról van szó, aki egyben az egyetlen vonuló. Aránylag rövid időt töltenek hazánkban, májusban érkeznek, és augusztus végén már útnak is indulnak Afrikába. Nap közben szinte lehetetlen észrevenni őket, mert fakéreghez hasonló mintázatuk „láthatatlanná” teszi őket. Éjszaka viszont jellegzetes füttyögésük jól felismerhető. Sőt „énekük” egyszerűsége miatt én is könnyen megtanultam utánozni a füttyöt, így könnyen válaszra lehetett bírni őket. Nyaram legjobb élményeiként tartom számon, amikor sikerült behívni a füleskuvikokat, és képet készíteni róluk. Illetve még kézben is foghattam öreg madarakat és fiókákat is.
Füleskuvik - Otus scops
Figyelő szemek
Füleskuvik fiókák
Vércseládában költő füleskuvik ritkaságnak számít
Idén sem maradhatott el a fotóstábor, ahol szokás szerint nagyon jó volt a hangulat, és mindenki sok szép képpel gyarapíthatta fotó- és élménygyűjteményét.
Leveli béka - Hyla arborea
Sárga korona
Tövisszúró gébics - Lanius collurio
Szitakötő vacsora
Augusztusban volt idő egy 4 napos „nyaralásra”, idén Csehországot látogattuk meg. Az ország északi határán fekvő Cseh Svájc névre hallgató terület elképesztően gyönyörű a maga vadregényességével. Nekem a legnagyobb élményt a sok vízirigó okozta, mivel eddig még nem találkoztam ezzel a fajjal. A magasabb hegységek tiszta vízű patakjain él ez a madár. Valamikor hazánkban is gyakori volt, de már nem alkalmasak a magyar középhegységek patakjai a szennyezettségük miatt. Bízok benne, hogy lesz majd változás és újra elterjed hazánkban is a vízirigó.
Napnyugta a Kamenice-patak völgyében
Élet a semmiből
Holtfa a fenyvesben
Nyírek a fenyvesben
Fenyves madártávlatból
Vízirigó - Cinclus cinclus
Vízirigó - Cinclus cinclus 
Sebes patakon
Kisgömböc
Idő közben beléptünk az őszbe… Végre megint kedvemre való idő következik. Időm és kedvem is egyre több lesz kimenni barangolni. Az őszi kikericsek idén is nagyszerű lehetőséget biztosítottak a makrófotózáshoz. Megérte hajnalok hajnalán felkelni, mert a felkelő nap a harmatos virágokkal igazi csoda világot varázsolt a keresőbe.
Kikerics és a tűzgolyó
Hajnali balerina
Őszi kikerics - Colchicum autumnale
Legelő éke 
Hajnali harmatban
Az továbbiakban nagy tervek, fejlesztések vannak kilátásban, ezeknek most zajlanak az előkészületei. De majd minden fontosabb eseményről lesz beszámoló, ha eljön az ideje. Addig is mindenkinek kellemes nézelődést itt a blogon, és szép fényeket kint terepen!

Üdv: Dávid