2017. április 2., vasárnap

Szép lassan kitavaszodott…

Még februárban sikerült kifogni pár hófödte napot. Az ölyvek eltántoríthatatlan vendégeknek bizonyultak. Amíg nincsenek ragadozók, addig énekesek fotózásával telt az idő. Ők is szép számmal jártak a les elé. Kétféle sármány is betévedt az etetőre, mégpedig a citromsármány és a nádi sármány. A nagy fakopáncsok is odaszoktak a leshez. Végül egy nem tollas ragadozót is sikerült megfigyelni egy róka személyében. Sajnos a hatalmas köd miatt nem sikerült jó minőségű képet készíteni róla. A téli túrák során egy használaton kívüli erdei házikó kéményén egy pihenő macskabagolyra bukkantam. Nem zaklatta fel a tény, hogy egyre közelebbről fotózom, pislogott kettőt, majd tovább szundikált.

Egerészölyv - Buteo buteo

Érkezés

Ködös tájkép ölyvvel

Fácán kakas

Mezei veréb - Passer montanus

Citromsármány - Emberiza citrinella

Nádi sármány - Emberiza schoeniclus

Fakopáncs portré

Nagy fakopáncs - Dendrocopos major

Csúcson

Vörös róka - Vulpes vulpes

Vörös róka - Vulpes vulpes

Szundikáló macskabagoly

Az egyre melegedő idő hívó szavára szépen lassan az egész kora tavaszi társaság kibújt. Először a hóvirágok lámpásai gyúlnak ki, majd követi őket mindenki: májvirágok, piroslóhunyorok, salátaboglárkák, odvas- és ujjaskeltikék, bogláros- és berki szellőrózsák, tavaszi hérics, fekete- és leánykökörcsinek. Az erdő édes illatához a fák is hozzájárulnak, akik szintén most kezdenek virágba borulni. Az erdő mélyén a békák is felébredtek, és megkezdték vonulásukat a szaporodóhelyeik felé. A madárvonulás is nagyon intenzív ebben az időszakban, számos költőfajunk most tér vissza telelőhelyéről.

Kigyúltak az első lámpások

Hóvirág - Galanthus nivalis

Az év vadvirága 2017-ben

Takarásban

Nemes májvirág - Hepatica nobilis

Nemes májvirág - Hepatica nobilis

Beporzás

Most még egymagasak...

Leánykökörcsin - Pulsatilla grandis

Fekete kökörcsin - Pulsatilla pratensis ssp. nigricans

Tavaszi hérics - Adonis vernalis

Zöld univerzum

Határon innen és túl...

Moha inda

Reggeli Pilis látványa a Strázsa-hegyről

Szentendrei Tófenék

Erdei béka petecsomója

Unka

Férjcipelő verseny

Parti vidrapók - Dolomedes plantarius

Mezei veréb - Passer montanus

Széncinege - Parus major

Feketén - fehéren

Böjti réce - Anas querquedula

Sordély énektől zeng a domboldal

Holló - Corvus corax

A Kő-hegy őre

Hárman

Örülök, hogy végre a régi időkre emlékeztető telünk volt, hóval és hideggel. De nem bánom, hogy itt a tavasz, mert ez számomra izgalmasabb időszak kezdetét jelenti.

Üdv. Dávid 

2017. január 29., vasárnap

Télvíz idején...

Már egy korábbi bejegyzés végén említettem nagy terveket, valamint, hogy mindenről lesz beszámoló, ha eljön az ideje... Hát most eljött az első ilyen beszámoló ideje. 

A madarak fotózásának egyik legjobb módszere a lesből történő fotózás. Ezt eddig legtöbbször mobil lessátrakkal, álcahálókkal oldottam meg. Ezek is nagyon jól alkalmazható, hatékony módszerek. Ezeknél még egy fokkal jobbak a fix lesek, amik a fotózás időszakán kívül is kint maradnak a helyszínen, így jobban hozzászoknak az állatok. Ezek több munkát is igényelnek, ugyanis az ilyen leseknél folyamatosan kell biztosítani a táplálékot, vizet az állatok számára. Amíg egyetemre jártam, nem tudtam volna rendszeresen ezt megtenni, ezért inkább eltettem a többi terv közé ezt a gondolatot. Az egyetem végéhez közeledve azonban újra előkerült az ötlet. Ráadásul pár madarász barátomnak is voltak ilyen irányú terveik, így együtt álltunk neki a lesépítéseknek.

A téli időszakot ragadozómadaras szezonnak is szokták mondani, mivel ilyenkor a legkönnyebb lecsalogatni a ragadozókat a les elé. Ennek az az oka, hogy ilyenkor kevesebb élő prédát találnak, ezért gyakrabban fanyalodnak elhullott állatokra, kint hagyott dögökre. Ezt nem csak a ragadozók használják ki. Hogy megfelelő kondícióban legyenek, a cinegék is lecsipegetik a zsírt a dögökről. Hogy még jobban kedvezzünk az énekesmadaraknak, rendszeresen hordunk napraforgómagot is a les elé, így a ragadozókra való hosszú várakozás sem telik tétlenül. A magokra rendszeresen járnak széncinegék, kék cinegék, barát cinegék, mezei verebek, illetve fácán is. A kirakott húst is több faj fogyasztja: egerészölyvek mellett hollók, dolmányos varjak, szarkák, szajkók látogatják az etetőt. Nem csak a kirakott táplálék, hanem a táplálékra járó madarak is vonzanak másokat. A dolmányos varjakat egy karvaly kergette meg. Az egyik alkonyatkor pedig egy héja ült be a les elé. Fajgazdagság tekintetében nem lehet panasz. 

A les különlegessége a tájolás. Nagyon szeretem az ellenfényt, mert olyan részletek kerülhetnek megvilágításba, amelyek mellett normál fényviszonyok mellett elsiklunk. Úgy alakítottuk ki a lest, hogy az ellenfény domináljon. Ez nehezebb feladatnak bizonyult, mint elsőre gondoltuk... Egy sor olyan problémába ütköztünk, amivel nem számoltunk. De szerencsére eddig mindegyik orvosolhatónak bizonyult. Mindenesetre úgy gondolom az eddigi tapasztalataim alapján, hogy megérte a fáradozást. De száz szónak is egy a vége: beszéljenek inkább a képek...

 Egerészölyv - Buteo buteo

 Csíplek

 Egy kis komolyság

Hótaposó

 Egyensúly

 Egerész portré

Furcsa páros

Röptében

Fagyos kiáltás I.

Fagyos kiáltás II.

Mezei mag zsonglőr

 Széncinege - Parus major

 Kék cinege - Parus caeruleus

Visszapillantó

 Holló az utolsó napsugarakban

 Szarka - Pica pica

 Dolmányos varjú - Corvus cornix

Start

Karvaly - Accipiter nisus

Héja - Accipiter gentilis

Héja - Accipiter gentilis

Berepülés

Nagyon örülök, hogy elindult, és hogy így indult el ez a les. Én elégedett vagyok az első tapasztalatokkal. Bízom benne, hogy a folytatás is hasonló lesz és sok élménnyel fogok még itt gazdagodni. Amennyiben így lesz, elhozom Nektek egy következő élménybeszámolóban. 

Üdv. Dávid